Albert gazda

Eberhardt György egy időben közel járt ahhoz, hogy országos ismertségre tegyen szert, vagy tíz évvel ezelőtt termékei egy része bekerült a Bortársaság választékába, ám később valamiért kikoptak onnan. Nem is tudom, ez idő szerint kaphatók-e a dolgai Budapesten, 2007-es…

Végigkóstoltam a legnagyobb méretű vöröseket készítő szekszárdi pincészet 2007-es prémiumtermékeit mind egy szálig – hallani itt-ott egy kivételes kékfrankosról, amilyen évszázadonként egyszer terem, az nem volt meg –, úgy érzem, eljött az ideje a kisebbfajta…

A Gróf Degenfeld Szőlőbirtok szortimentje letisztult és átlátható, fuminttal és az etalon sárgamuskotállyal kezdődik – utóbbi 2008-as évjáratától teljesen el voltam ragadtatva, de a 2009-es is ott liheg a nyomában –, a Fortissimo és az Andante nevű késői…

Orsolyák Attiláról nem sokat tudok, de amit mégis, az bőven elég ahhoz, hogy szülessen róla, pontosabban első boráról egy bejegyzés. A termelő informátoraim információi szerint tanult némi borászatot Budafokon, utána csinált ezt is meg azt is, van Hegyalján másfél hektár…

Le vagyok nyűgözve. Akármit mondunk, csak behatárolja a várakozásokat az, hogy egy bor mennyibe kerül. Egyik-másik értő szerint ezért kell vakon kóstolni, mert ha látunk, esélyünk sincs objektíven megmérni a tárgyat. Két dolgot mondok erre. Egyfelől objektivitás nincs…

Régóta mondjuk, mondogatjuk, nem könnyű Magyarországon igazán klassz vörösborokat fogyasztani ezer forint környéki katagóriákban. Néha mégis sikerül, akkor elégedettek vagyunk, örülünk, lelkendezünk. A közelmúltban a szekszárdi Bősz Adrián magnumja vágta ki a rezet,…

Még soha nem írtam Bott Frigyes-vörösborról. A fantasztikusan indult felvidéki mester főként fehéreivel nyűgözött le, a juhfarkból készült, vitathatatlanul 8 pontos Vinculum 2007 elsöprő erejét éppúgy megsüvegeltem, mint a dettó hetes rajnai rizling eleganciáját vagy a…

Egyfelől az jutott eszembe, könnyen lehet, hogy a német rizlingeknek köszönhetően szerettem meg a német futballt is. Másfelől a csütörtöki borozás arra is jó volt, hogy elűzze a szerdai kudarcos elődöntő okozta bút és bánatot. Peter Klingler persze szomorúbb volt, mint…

Alaposan elmélyedtünk a német rizlingek rejtelmei között, a borwerkes Peter Klingler szíves kalauzolása mellett, minikereskedése választékának és saját gyűjteményének felhasználásával, remek társaságban. A tapasztaltakból kétrészes bejegyzés születik, hogy ne fárassza…

A montenegrói Plantaze alighanem Közép-Európa legnagyobb pincészeteinek egyike, ki gondolná, hogy ebben az egzotikus országban ilyen monstrumok termesztik a szőlőt sok száz hektáron, töltik a belőle készült bort több tízmillió palackba, exportálják a termékeket több tucatnyi…

Azokat a tokaji borokat szeretem a legjobban, amelyek krémesek, finomak és gyümölcsösek. Csak szilajsággal nem nagyon lehet engem levenni a lábamról, ezért is emelem mindig magasabbra az olyan aszúkat, amelyekben nemcsak a savak dolgoznak, hanem képesek okosan kombinálni ezeket a…

Carso egészen kicsiny DOC Északkelet-Olaszországban, Trieszt mellett, nagyon közel a szlovén határhoz. De hiába apró, annál nagyobb izgalmakat kínál. Azt már megszokhattuk, hogy azon a környéken a határ mindkét oldalán különleges borok tündökölnek, amelyek fittyet hánynak…

Kovács Zoltán családi pincéjéről sok jót hallottam mostanában, úgy emlékszem, valamelyik portugieseres bejegyzésem alatt ennek a feltörekvő villányi termelőnek a borát is figyelmembe ajánlotta a kedves olvasó. Amikor azonban a Szent István Borboltban felfigyeltem az…

Azt sejtem, cabernet-kből, merlot-ból, talán syrah-ból is elkészültek a hazai referenciaborok, pinot-vonalon azonban az út elején, az első lépéseknél járunk – írtam a bécsi burgundizás felvezetése gyanánt, és azóta nem telt el annyi idő, hogy a véleményem…

A szekszárdi Eszterbauer Borházban három-négy éve jártam először, azelőtt semmit sem tudtam Eszterbauer János pincéjéről – a borász Pálinkás László, aki egyébként saját neve alatt készített dolgokkal is piacon van –, nem is kóstoltam semmijüket, de gyorsan…