Albert gazda

Említettem a minap, hogy egyre jobban ízlenek a nagyra készített Takler-borok, és nemcsak nekem, kedves barátaimnak is. Úgy döntöttünk, belecsapunk a sűrűjébe egy lendülettel, kibontottunk több palackot kíméletlenül. A 2007-es és a 2008-as válogatott syrah, a 2007-es és a…

Előfordul, hogy a zembernek egyszerűen nincs szerencséje egyik vagy másik pincével. Pedig kapcsolatom a Gróf Buttler Történelmi Borászattal jól kezdődött, azon a borfesztiválon, amelyen először mutatták meg magukat a nagyközönségnek, lenyűgözött a pinot blanc-juk. Később…

Két olyan tokajit kóstoltam-ittam a héten, amelyekről muszáj egy bejegyzésben írnom. Sok a hasonlóság – sok a különbség. Mindkettő közel azonos arányban tartalmaz furmintot és hárslevelűt – 60:40, illetve 66:34 előbbi javára –, árban is ugyanott vannak…

Bolyki János életére és munkásságára 2007 novemberében figyeltem fel, egy kóstolón került a poharamba vakon a 2005-ös Metha Thema – az erről szóló bejegyzésben tévesen 2006-os évjáratot jelöltem meg –, és elbűvölt hirtelen, Tokajban és a Somlón sem sok különb…

Sokan mondják, a tokaji szortiment kaotikus, már maga az aszú is túlontúl sokféle puttonyilag, az egyéb nemes édesekről nem is beszélve, a szárazak ráadásul tovább bonyolítják a bonyodalmakat. Utóbbiakat persze mostanában nem érheti kritika, tőlük várjuk a fellendülést és a…

Legalább két tévhit forog közszájon a tengerentúli borokkal kapcsolatban. Az egyik, hogy a néhány dolláros vörösek simán verik a magyar csúcsborokat, a másik, hogy odaát mindenki egyenlőréket hamisít, és így szerzett jogtalan előnyét kihasználva nyiszatolja az európai…

A 2006-os Barbár az évjárat egyik legizgalmasabb magyar vörösbora volt, csak nagyon kevesen vélték úgy, hogy kikönyököl belőle a kékfrankos, és ez nem tesz jót a harmóniaszintjének. Jómagam igen-igen finomnak találtam, úgy volt jókora, hogy közben a friss gyümölcsösséget…

Világos, hogy Bott Frigyes újabb évjárataival kellene foglalkoznom már – a 2008-asokkal, sőt akár a már piacon lévő 2009-es zöldvetelinivel is, ami késik, nem múlik –, de most, hogy teljesen váratlanul újra találkoztam a 2007-es Vinculummal, nem bírok csendben maradni.…

Azt az érdekességet vettem észre, hogy hiába van a blogomon nem kevesebb, mint nyolc találat a St. Andrea tagre – kevesen tartanak többnél a termelők közül –, a legutóbbi év borászától ez ideig csak fehérborok kerültek terítékemre. Pedig tudjuk, Lőrincz György…

A már kétszer megidézett minapi borozgatás alkalmából bontottunk egy 2006-os Szepsy-birtokfurmintot is. Előbb vakon próbálkoztam vele, nem tudtam hová tenni, egyenesen lebussayztam tanácstalanságomban. Más volt, mint amelyről tavaly nyáron írtam, világosabb színű, frissebb,…

A 90-es évek második felében azt gondoltam, Vesztergombi Ferenc után Vida Péter lesz a Szekszárdi borvidék következő nagy sztárja. Ezt elsősorban a 94-95 környéki cabernet franc–merlot kínálta élménynek hála állítottam, az a házasítás hozta az akkori villányi…

Az előző héten egymás után háromszor maradtam le az ostorosi illetőségű Orsolya Pince termékeiről. Makacs torokfájásom miatt hétfőn a Kézműves Borok Házának portfoliózására, kedden a Borkollégium boltjának kóstolójára nem bírtam elmenni, majd helyszíni szemlémet is le…

Azt nem merném állítani, hogy a 2007-es Landord a legjobb magyar chardonnay, amihez valaha is szerencsém lehetett, de hogy a belső hármasból nem maradna ki, az nem kérdéses. Ahogy az is valószínű, hogy ennél különb bort Légli Ottó még soha nem készített. A kategorikus…

Ahogy a 90-es években már ismert borászok-pincészetek többségéről, úgy a Baron von Twickel Szőlőbirtokról is megvan a magam története ismeretségünk korai szakaszából. A hőskorban persze még nem így hívták Szekszárd talán legnagyobb borászatát, amely állami romokon éledt…

A grúz borok iránt különleges vonzalmat érzek. Sokan tudják – akik nem, azok most megtudják –, hogy életem első huszonöt évét a Szovjetunióban éltem le. Amikor én még kissrác, majd kamasz, később egyetemista voltam, mindennek a tetejét a magyar és a grúz borok…