Albert gazda

Balaton-felvidéki veresekről ritkán írunk, pedig ott is ki lehet vágni a rezet. A csopaki Jásdi István maga is fehértermelő elsősorban, ám régóta tudjuk, válogatott cabernet franc-ja – amely jobb évjáratokban Ranolder néven kerül forgalomba – abszolút…

Boroztunk egy egészségeset szombaton, a vége felé előkerült a toszkán Le Fonti IGT-je, a Fontissimo, majd mellé az Ikon 2007-es Evangelista cabernet franc-ja, mindkettő szépen teljesített, és bár verseny nem volt, nálam egyértelműen utóbbi aratta le a babérok javát. A Konyári…

Néha a műkedvelőket is meghívják ide-oda: említettem már, hogy voltam bírálni a Pannon Top 25-ön. Egy zsűribe kerültem Jekl Flórával, előtte nem ismertük egymást, ott megismerkedtünk. Az lett a vége, hogy nem sokkal később kaptam néhány palack bort, hadd barátkozzam a…

A villányi Ruppert Ákos pincéjéről elmondtam minden alapvetőt, amikor remek 2008-as chardonnay-ja került terítékemre, úgyhogy nem reciklálom az információhalmazt, kattintson fentebb, aki többre vágyik. A lényeg, hogy nemrég kaptam onnét egy karton bort, hadd mondjak valamit a…

Sosem értettem, miért mondják sokan, hogy a nagyméretű vörösborokat nem lehet meginni. Az ilyesmi nekem soha nem okozott semmilyen problémát. Az arányoknak persze rendben kell lenniük, hogy jólessen az anyag, de ahhoz, hogy nehezen ihatónak találjam, komoly hibáknak kell…

Még májusban megígértem magamnak, alaposabban megvizsgálom a Posta Borház 2007-es cabernet franc-ját, módfelett ízlett ez a bor a múzeumi bemutatón. Aztán elfelejtettem, mire készülök, majd néhány nappal ezelőtt megint eszembe jutott. Úgyhogy beugrottam a Terroir Clubba –…

Nehéz ezt úgy megírni, hogy a kamaszos rajongás hullámai közt ne süllyedjen el a pőre eszmei mondanivaló. Mint sztárblogger – avagy léhűtő – nem kevés meghívót kapok rendezvényekre és kóstolásokra, ám kétkezi hírlapíróként sajnos csak ezek töredékét bírom…

Eberhardt György egy időben közel járt ahhoz, hogy országos ismertségre tegyen szert, vagy tíz évvel ezelőtt termékei egy része bekerült a Bortársaság választékába, ám később valamiért kikoptak onnan. Nem is tudom, ez idő szerint kaphatók-e a dolgai Budapesten, 2007-es…

Végigkóstoltam a legnagyobb méretű vöröseket készítő szekszárdi pincészet 2007-es prémiumtermékeit mind egy szálig – hallani itt-ott egy kivételes kékfrankosról, amilyen évszázadonként egyszer terem, az nem volt meg –, úgy érzem, eljött az ideje a kisebbfajta…

A keceli–hajósi központú Öreghegy Szőlőbirtokról egyszer már írtam, a nagyméretű alföldi pincészet kunleányát kóstoltam meg és elemezgettem. Nemrégiben egy komplett hatos karton keveredett el hozzám, öt boron túlvagyok, a rozé még nem volt meg, hamarosan csapra verem azt…

Figula Mihály a 90-es évek egyik sztárja volt, forgott a neve, nemcsak itta borait a sokaság, beszéltek is róla. A balatonfüredi mester tiszta ízű fehéreivel az elsők közt foglalta el a helyét a szűk elitben, megkapta az év bortermelője címet is. A borászatról manapság kevesebb…

Kicsit lent ragadtam délen tematikailag, tegnap Szekszárd volt soron, ma Villány, holnap megint Szekszárd lesz, már most látom, nem baj, majd kompenzálok ügyesen. Alapvetően Bock József portugieserjéről akartam írni, a Pécsi Borozó nyomtatott változatában 89 pontot kapott a 2008-as,…

A 90-es évek második felében azt gondoltam, Vesztergombi Ferenc után Vida Péter lesz a Szekszárdi borvidék következő nagy sztárja. Ezt elsősorban a 94-95 környéki cabernet franc–merlot kínálta élménynek hála állítottam, az a házasítás hozta az akkori villányi…

Két-három éve még top 3-as volt a privát listámon a soproni – még közelebbről balfi – Weninger Pincészet, az utóbbi időben viszont megfeledkeztem róluk. Fogalmazhatok pontosabban is: néhány találkozásunk nem volt igazán sikeres. Az Alkeszen pajzsra emelt 2007-es…

Határozott szándékommá lett, hogy újabb érdemes villányi termelőket fedezzek fel – plusz előszedjem a régi nagyokat megint –, ezért is csaptam le ügyesen a Heumann Pincészet cabernet franc-jára nemrég. A svájci–német házaspár korántsem újonc a borvidéken, a…