Albert gazda

A Tokaj Kereskedőházzal egyszer már foglalkoztam hasábjaimon, akkor elmondtam, nagyjából mit gondolok erről a cégről. Néhány héttel ezelőtt aztán arra a hírre kaptam fel a fejemet, hogy 2,5 millió dolláros üzletet kötöttek a Costco nevezetű amerikai áruházlánccal, amelynek…

A Törley, a Hungarovin, a György Villa és a Szent István Korona közötti összefüggéseket egyszer már megpróbáltam kibontani, nem kezdek bele még egyszer, akit érdekel, kattintson. Mindig érdekes kérdés, mennyi az a pénz, amiért már iható és élvezhető bort lehet kapni.…

Ismét új generációs villányi termelő kerül a terítékre, más kérdés, Kiss Gábor már-már befutottnak számít a fiatalok között. Az erdélyi származású borász nemcsak önnön kispincészetét viszi, a magyar mércével hatalmas Matiasnak is dolgozik. Egyelőre inkább saját…

Nem tudom, ma hogy van, de a múltról feltételezem: azok, akik a 90-es években kezdtek jóborozni, mind átestek a villányi portugieseren. Ez volt a legolcsóbb választás a már akkor is nagynak számító nagyok választékából, ráadásul a kövesdi pincesoron kimérve is különb volt…

Már sokszor megírtam, hogyan szerettem meg a portóit. A lényeg: nem Magyarországon kapható tételeken keresztül sodort magával a műfaj. Amit rövid portugáliai utazásom előtt itt-ott megmérhettem, az hiába nem volt bosszantóan rossz, izgalmakat sem kínált. Egy alsó közép…

A grúz borok iránt különleges vonzalmat érzek. Sokan tudják – akik nem, azok most megtudják –, hogy életem első huszonöt évét a Szovjetunióban éltem le. Amikor én még kissrác, majd kamasz, később egyetemista voltam, mindennek a tetejét a magyar és a grúz borok…

A Prantner Pince is azon feltörekvő szekszárdiak egyike, amelyek az elmúlt egy-két évben majdhogynem tömegesen bukkantak fel a piacon, és ezt érdekes szortimenttel, komoly minőséggel és okosan kialakított arculattal tették. Ezt a tíz hektáros birtokot is oda lehet állítani Merfelsz…

A cserszegi fűszeres is valami olyasmi, amelytől alapjában véve nem vár nagyon sokat a fogyasztó. Az irsai olivérből és piros traminiből keresztezett szőlőfajta érthető módon illatos és könnyed borokat ad általában. A Hilltop Neszmély Woodcutters White-jának köszönhetően…

Amikor blogom szárba szökkenésének hajnalán először írtam az Alexandra-tulajdonos Matyi Dezső pincészetének egyik jeles termékéről, vagy nem volt még honlapja a cégnek, vagy én kutattam utána idétlenül. Azóta lett neki, de érdekes, hogy a piacvezető kereső nem azt találja…

Réges-régen, a hajnalok hajnalán, akkor, amikor már úgy tudtam, a francia borok a legjobbak a világon, vettem valamit a boltban, hogy az elméletet visszaigazolja a gyakorlat. Hát nem jött be. A palack formáját érdekesnek találtam – a felismerés, hogy az igazán finom dolgokat…

A Hilltop újradizájnolta a honlapját, sokkal jobb lett. Valamint előjött egy új – legalábbis általam mélységében még nem ismert – gasztrosorozattal, amelynek címkéi tetszenek nekem. Szeretem a letisztultat. Érdekes, hogy ennek a szériának a borait itt válogatásnak…

A Pannonhalmi Apátsági Pince is a kedvenceim között található úgyszólván megalakulása óta. De még inkább azóta, hogy piacra került a 2004-es rajnai rizling. Azt gondolom, bár sok finom bor készült ebből a zseniális szőlőből azelőtt is, az igazán fajtajelleges, a…

Malatinszky Csaba elsősorban tartalmas, elegáns és drága vörösborairól ismert. A 2003-as szűretlen cabernet franc nagyon szép pályát futott be, többször is volt alkalmam kóstolni, a műfaj legszebbjei közé sorolom. A 2006-os már kétszer is méltó utódnak sejlett, ám legutóbb…

A Gallo a mumusok mumusa. A világ második legnagyobb borászata – a Constellation után – több tízmillió kartont termel évente. Van ott minden, ami szem-szájnak ingere, többnyire elérhető áron, és egyik olyan, mint a másik meg a harmadik. A termékek aránylag csekély…

Alapos merlot-kóstolót szervezett magamagánál Tompa Borravaló Imre, hívott engem is, mentem. Összeszedett jó néhány magyart, köztük csúcsra valókat is, rakott a sorba pár külföldit, összevetettük ezeket vakon. Lehet, hogy három szöveg is lesz belőle, hiszen a házigazda és…