Albert gazda

F. Kapus kolléga rajtaütésszerűen benézett Miklóscsabihoz egy-két héttel ezelőtt, vásárolt egy csomó bort, és azt mondta, ha már úgyis összejövünk szilveszterkor családilag, csináljunk egy horizontális vagy milyen kóstolgatást, nagy kedve lenne hozzá. Na jó, nem bánom,…

Még mindig annál a bizonyos múlt szombatnál tartok, amelyből egy, kettő és három bejegyzés született már, ez itt a negyedik, és még egy ötödiknek is lennie kell előbb-utóbb, ha minden igaz. Sok ilyen estét kívánok mindenkinek, jegyzem meg közbevetőleg. A Bott Pincében…

Szokásomtól eltérően három borról lesz szó egyszerre ebben a bejegyzésben. Akár ki is találhatták: három rajnai rizlingről. Bott Frigyes 2007-ese nagy élmény volt a maga idejében, úgy emlékszem, épp a rajnaival nyűgözött le először a felvidéki mester, hogy aztán a…

Az első Gellavilla-olaszrizlingek a 2000-es évek elején, vagy talán inkább a közepén jelentek meg a Bortársaság polcain. Ha nem keverek össze semmit, a borokhoz a kereskedés tulajdonosa, Tálos Attila által birtokolt balatonszőlősi területeken szüretelték a szőlőt,…

Az egerszóláti olaszrizling régmúltjáról nem sokat tudok, a közelmúltjáról többet: a Kádár-korszak végén és a demokrácia hajnalán a biztos célpontok egyike volt azok számára, akik férfiasabbat akartak inni, mint a debrői hárslevelű, de fehérebbet, mint az egri bikavér. Jó…

Azt sejtem, Sauska Krisztián megújult tokaji borászatának tevékenysége inkább fel fogja forgatni a világot, mint amennyire másik pincészete tette ezt Dél-Pannóniában. Kétségtelen, Villányban is új színeket vittek a magyar vörösborászatba – sokan vélik, meghonosították…

Kaptam a pécsi borozósoktól néhány palack bort, köztük négy vöröset, előttem eddig ismeretlen tolnai termelőktől. Megkóstoltam mindet, sajnos nem találtam rejtőzködő szupertehetségeket. Nagyjából azt kell mondanom, amit egy más alkalommal már feszegettem: jó néhány…

A Berecz Stephanie és Zsolt-féle Tokaj Kikelet régi kedvencem, a borász munkássságát már disznókős korában nagyra becsültem, a családi pince bevezetését is nagy lelkesedéssel figyeltem. Ehhez képest magam sem tudom, miért esett róla kevés szó blogom szűk másfél évében.…

A Nyakas Pince hosszú évekig elsősorban sauvignon blanc-ja miatt volt érdekes, dús, nemcsak szénás-füves, déligyümölcsös jegyeket is mutató borokat készítettek ebből a fajtából, amelyek évjáratról évjáratra komoly sikereket arattak. A Nyakas-sauvignonok nem lettek rosszabbak,…

A Danubiana Betéti Társaság másfél évtizede az ország egyik legnagyobb borászata, az is lehet, hogy konkrétan top egyes, erre vonatkozó információim nem száz százalékig megbízhatóak, a cég honlapja egyelőre hiányos. Amit tudok, az az, hogy a német tulajdonban álló,…

Elkerült hozzám egy csomó különféle palack Szászi Endre szortimentjéből, iszogatom a tartalmakat néhány hete, előbb az egyik kerül sorra, aztán a másik, majd a harmadik és így tovább. A vitatott árképzésű rozéval kezdtem – kéknyelűs bejegyzésem alatt polemizáltak…

A Wunderlich Pincészet az utóbbi években az érdeklődés homlokterén kívülre szorult, a kemény mag nem nagyon foglalkozik sikereivel-kudarcaival. Nem tudom pontosan, miért alakult így. 2000 környékén a névadó Wunderlich Alajos sztár volt, nem annyira borainak köszönhetően, hanem…

Hatalmasat boroztunk Muskotály Küvé kolléga teraszán péntek délután-este, remek társaságban, eleinte sütött a nap, később ömlött az eső, rá se rántottunk, mert majdnem minden finom volt, csak egy tételt ölt meg a dugó, azt sajnáltuk nagyon. Több bejegyzés születik a…

Megint lépek egyet az alföldi borászatok feltérképezésében, két új szereplő kerül fel az örvendetesen színesedő palettára. Béla Zoltán imrehegyi vállalkozásáról futólag volt szó korábban, ezerjókóstolónkon közepesen visszafogott teljesítményt nyújtott a 2008-asa. Míg…

A soltvadkerti Font Pincészet kövidinkájáról szóló bejegyzés alatt mondta a kedves olvasó, hogy ebben az évjáratban egy másik bor nyerte a nem hivatalos fajtaversenyt, mégpedig a Gedeon Birtoké. Varga Árpád izsáki pincéjéről nem keveset írtam már, ezt a termékét is…