Megint véget ért egy hónap, beköszönött az április, itt a számvetés ideje. Március turisztikai vonalon volt erős, három pincészetet látogattam meg egy nap alatt, három bejegyzés született. Szecskő Tamás munkássága óriási felfedezés, oda kell rá figyelni szakadatlanul. Losonci Bálintról eddig is tudtam, hogy szép dolgokat csinál, és határozott a szándékom alaposabban megismerni Karner Gábor kékfrankosait is. Rendeztek még legalább egy fontos eseményt – többet is, de mindenütt nem bírok ott lenni –, miszerint a VinCE-t, kiváló borok hosszú sorával és érdekes témákkal. Mindezeken túlmenően – és februárral ellentétben – az év harmadik havában főként fehérek kerültek érdeklődésem homlokterébe. Ezen a ponton a remek Királyudvar–Huet-párharcot kell kiemelnem hirtelen, Anthony Hwang borai fanatikus híveik után nekem is kedvemben jártak. Ugyanitt az utóbbi hetek egyik 9 pontosaként tündökölt a 2003-as Ilona – a másikat is Szepsy István készítette ugyanabban az évjáratban, 6 puttonyosa hengerelt. Édesben kimondottan ízlett még a Gizella Pince 2007-es hárslevelűje. A száraz fehérekhez visszatérve, szokása szerint ügyesen megmutatta tudását Légli Ottó, előbb jókedvre derített 2008-as Banyászó olaszrizlingjével, majd mindent vitt a 2007-es Landorddal. A Somlói Apátsági Pince szortimentjének jelentős része terítékre került, kíváncsian várom, milyenek lesznek a dolgaik a folytatásban, marad-e a többemberes stílus örök időkre. Vörösben jólesett a grófi cabernet sauvignon, ám a legjavát Tiffán Ede és Zsolt prezentálta 2007-ből, majd valahogy megpróbálok mélyebbre ásni prémiumboraikban. A könnyebben elérhető tételek terén sincs okom panaszra. Fehérben a Tűzkő és Kökényék chardonnay-ja, a Dereszla Naposa és egyik-másik cserszegi fűszeres kapott ötöst, vörösben Pálos Miklós shiraza, Harasztiék merlot-ja, Köpcös kékfrankosa és a Planina Lárfája vágta ki a rezet. A külföld ezúttal elsikkadt, az Huetek mellett egy egzotikus román és egy még egzotikusabb grúz vörös fogyott. Ezúttal nem mondom, hogy meséljen az olvasó is, mert felszólításra nem szeret, hátha anélkül megteszi mégis.